fbpx

Félelem vagy fájdalom?

SPORTMOZGÁSAIDBAN AKADÁLYOZÓ TÉNYEZŐ LEHET ÍZÜLETI, IZOM EREDETŰ ELVÁLTOZÁSOK SOKASÁGA, FÁJDALOMMAL, MOZGÁS BESZŰKÜLÉSSEL JÁR, EZ NEM ÚJDONSÁG. DE VAJON PONTOSAN MIÉRT TÖRTÉNIK EZ, ÉS EGYÁLTALÁN VAN E RÁHATÁSUNK? MIÉRT FOGADJUK EZT EL, TALÁN FÉLÜNK VELE SZEMBENÉZNI?
Amikor fejlődni szeretnél, teljesítményedet szeretnéd növelni igencsak bosszantó tud lenni a kontrollálatlan láb, vagy épp merev váll, fájó derék, vagy épp nyak. De nyilván ugyanígy a hétköznapi teendőid közepette sem épp kellemes fájdalommal, húzódással, korlátozott mozgással közlekedni, végezni a dolgod.
Hányszor végeztél már úgy gyakorlatokat, vagy dolgoztad, tanultad végig a napodat, hogy fájt a térded, vagy a derekad, vagy épp olyan merev, feszes érzeteket küldenek bizonyos testtájaid?
Aztán van hogy jobb lesz, legyintesz bemelegszik. Aztán van hogy rosszabb lesz, legyintesz ez ilyen, nem mozogsz esetleg ekkor, aztán megint lesz jobb egy kicsit és szépen váltakozna ezek a periódusok.
Beszélgetve sportolóimmal, vagy épp barátaimmal is mindig felmerül, hogy ez a fránya nyavaja, az a fránya nyavaja keseríti épp éltünket, mozgásunkat. Tehát olyan krónikus panaszokról beszélgetünk, melyek már egy ideje keserítik akár a mindennapokat, bár tény nem mindig egyforma mértékben, de valahogy nem szűnnek, sőt néha mintha sokasodnának is.
Lehet Te még nem jártál ebben a cipőben, és akkor vagy nagyon szerencsés vagy, vagy kiváló a felismerő képességed, és érzékelésed, és ennek megfelelően tudsz eljárni. Gyakorlatokat végzel, vagy pontosan tudod hova fordulj problémád esetén, és már az elején a megoldási utat választod a várakozás helyett.
Valóban ez lenne a cél mindenkinek, de ne érts félre, én sem tudtam ezt mindig megtenni, SŐT!
Egy személyes történetet osztok meg veletek. Egy (a sok közül) sérülésem rövid története:
A történet a vállamról szól, mely egy sportbalesetben sérült meg, egy túlzottan nagy erejű rántás következtében elszakadt a rotátor köpeny, mely több izomból álló együttes a vállízület stabilitásáért felel elsősorban, bár mozgató szerepük sem elhanyagolható. Nekem két izom volt érintett a köpeny izmaiból, az egyik a kar emelésében a másik a befelé forgatásban segít. Az emelésért felelős izom ina teljesen szakadt így emelni nem tudtam a karom, de bármily meglepő az akut fájdalmak után igazából nem fájt, így nem is foglalkoztam vele, nem mozgattam, megtanultam kikerülni azokat a mozgásokat. Majd idővel más területek segítettek bekapcsoltak a hiányzó helyett, és kompenzációval megoldottam, nem teljes a mozgástartomány, de végülis működik.
Évekkel később azonban őrült kálvária kezdődött, mikor is kifáradtak a kompenzátorok és olyan fájdalmak kísértek, hogy aludni sem bírtam. Vizsgálatok, kezelések sora, mely mind segített, de nem szűnt meg a probléma. Már féltem mindentől, ami a vállammal kapcsolatos. A kezelések is fájtak, és nem tudtam igazán áttörni.
Ekkor már elkezdtem tudatosan a tanulmányaimat a saját vállam egészségének szolgálatában állítani. Sok, rengeteg sok, újdonság került a fizioterápia látóterébe ez idő alatt, mely új módszerek sokkal inkább hatékonynak bizonyultak esetemben. Ezek mind fasciára (kötőszövetre) ható technikák, de mégis maradt valami, ami még most is kísér. Ezt pedig úgy hívják félelem.
  • A fájdalomnak is saját élettana van. Sokszor sokkal fontosabb, mint bármelyik fizikai összetevő, a mentális, lelki háttér is. Nem fogok spirituális értelmű cikket írni, mert ahhoz nem értek egyáltalán. Itt színtiszta idegrendszeri hatásról igyekszem beszélni.
  • A fájdalom érzékelése teljesen relatív. Minden, amit az agy nagyobb veszélyként él meg, erősebb jelzést is tartalmaz. De van ez fordítva is, kifejezetten nagy elváltozás is lehet teljesen fájdalommentes.
Az előbbi történetben a valós nagy sérülés alig fájt, az is rövid ideig, pedig nagy ruptura történt, lila volt, meg nem mozgott, de igazából nem fájt. Amikor a fájdalmak megjelentek azért nem működtek a kompenzációk már az egészségem más területen is romlott, és a szervezet nem tudta már a váll korrekcióját is maradéktalanul ellátni, máshova kellett az energiát csoportosítani. A helyes tartás megszűnt, és előkerültek a fájdalmak. De ekkor nem foglalkoztam vele még, hiszen más bajom volt, és csak gyűrűzött tovább, a fent említett elviselhetetlen szintig.
A hosszú ideig elfogadott, pontosabban elviselt problémák nem tűnnek el, hanem szépen lenyomtaként ott éktelenkednek bennünk, krónikus gyulladásokat okoznak, állandó fájdalmakat okoznak, sok sok elégedetlenséget okoznak. Olyan csomag gyűlik össze, melyet kibontani sem merünk már, félünk, hogy ránk borul a szekrénybe tömködött addigi összes kacat.
A fájdalom ördögi körét, azaz, hogy fáj, nem mozogsz, de így romlik a keringésed, romlik az érzékelésed, mert a kötőszöveted, melyben az érzékelő receptorok sokasága található nem tud mozogni, azaz nem tud ingert felvenni, összetapad, nyomja az ereket, és idegeket, melyek benne futnak, még jobban romlik a keringés, már be is gyullad itt ott ízület, esetleg ideg is, és így tovább, azzal tudod megszakítani ha kilépsz belőle. Tehát ha lépsz, azaz ki mozogsz belőle!
Igen félelmetes elsőre, hiszen aki sokszor találkozott már ilyennel észszerű, hogy fél nem fog e ártani ha mozog, hiszen pihentetni kell ha fáj. Részben igaz – akut esetben, de nem a krónikusan fennálló panaszoknál.
A vállam története akkor fordult jóvá amikor elkezdtem tudatosan és tervezetten mozgatni, ekkor az új generációs kezelési szemlélettel tökéletes állapotig tudtam hozni. Igen előfordul mai napig, hogy fáj, hiszen egy izom hiányzik, egy pedig igencsak töpörödött, tehát valóban nem épp tökéletes, de funkciójában mégis az.
Bizonyos műveleteknél, mint például kézállás, vagy csak egyszerűn a fejjel lefelé pozíciók kifjezetten félelemmel töltenek el. Erre légzéstechnikákkal és rávezető gyakorlatsorral edzem magam, így nem kap el a félelem mire az adott gyakorlathoz érkezem.
❓Kérdezhetnéd, de minek csinálod ezt, minek provokálod, ha már nem is fáj?
☝️A válasz : azzal, hogy fejlesztem magam ebben a kicsit sem komfortzónában, az általános érzékelésem, koncentrációm, fókuszom olyat fejlődik, amit a sportomban, a mindennapi életemben tudok hasznosítani, és nem azért mert kezén állok, hanem mert le tudom győzni a félelmemet, még ha néha elő is bukkan a félsz.
👉Legutóbb pont akkor fejeztem be a gyakorlatom, mikor egyik kedves sportolóm korábban megérkezett. Hirtelen kellett kijönnöm a gyakorlatból (kézállás), és emiatt nem volt meg a megfelelő figyelem. Semmi gond nem történt, mert szerencsére a fizikai oldalon már elég erős a kontroll, azonban ahogy beszéltem vele, szóltam, hogy ne haragudjon, de mindjárt lever a víz, és tényleg ez történt. Mert akkor bekapcsolt egy félelmi reakció, szimpatikus idegrendszeri hatás. De mivel tudtam miért, tudtam is kezelni, már csak azzal, hogy beszéltem róla, szembenéztem úgymond a félelmemmel, meg is szűnt az.
☝️💚A történet lényege az, hogy nem az a cél, hogy tökéletességet érj el, vagy hogy leszámolj minden aggodalommal, félelemmel, hiszen ezek egész jól beépített jelzőrendszerek az agyban valós veszélyre is figyelmeztetve, hanem hogy tudd kezelni, érzékelni, és módosítani, ha az szükséges.
Nyilván vannak más eredetű félelmek is, én a mozgásokról beszélek, mert ahhoz értek. De az is biztos, hogy mozgásprogrammal, bizony a teljes idegrendszerre hatsz, és élesebb fókusz képességgel gyorsabb problémamegoldás várható bármely területen.