„Ha csinálod működik, ha nem csinálod, nem működik” – igen egyszerű megállapítás, azonban talán lehet mondani örök érvényű. Nyilván ki lehet egészíteni sok mindennel, például ha rosszul csinálod, rosszul működik.
FÁJDALOM TERÁPIÁKBAN, MOZGÁSKORREKCIÓS TRÉNING PROGRAMOKBAN, SPORTFEJLESZTÉSI PROGRAMOKBAN EGYETLEN SZABÁLY VAN, AMI KÖZÖS MINDENKIRE NÉZVE: CSINÁLNI KELL. AZAZ EL KELL VÉGEZNI AZOKAT A GYAKORLATOKAT, MANUÁLIS KEZELÉSI „PRAKTIKÁKAT”, MELLYEL FÁJDALOMMENTES, HARMONIKUS, ÉS OPTIMALIZÁLT TELJESÍTMÉNYŰ MOZGÁSOKAT, NAPI ÉS SPORT ÉLETET TUDSZ ÉLNI.
Rengeteg kapu van, amin be tudunk lépni egy fejlesztési folyamatban, hogy melyiket választjuk az elsősorban attól a céltól függ, amit el szeretnénk érni, másik pedig azaz alap állapot amivel be akarunk lépni.
A leggyakrabban kinyitható kapuk a különböző érzékelésben résztvevő receptorok útján van.
De itt van még például az energia források kapuja, azaz e bevitt és leadott energia formái, ételek, italok típusai, mennyisége, edzések napi felhasználása minősége, és mennyisége.
Vagy épp itt van az érzékszervek által közvetített jelek, a látás, hallás, szaglás, egyensúly érzékelés.
Nyilván itt vannak a korábban tanult mintáink, szocializációs hatásaink a tanultak értelmezésére.
És itt van a mindent átszövő érzések hálózata, az aktuális mentális terheltség szintje, a stressztűrés szintje.
A kapuk egymásba nyílnak, szövevényes labirintust alkotnak, mely mint egy háló befonja az egész testünket, és kapcsolatot tart a külvilággal. Csodálatos, szinte misztikus, mégis oly egyszerű, ha úgy vesszük. A kiválasztott kapun belépve az ottani utat járva, elvégezve az azon lévő sorokat, nyílik a következő és így tovább, gyakorlatilag erről szól az életünk. Folyamatos tevékenység sorozatok, melyekre az egész rendszerünk reagál.
Ha ezt így elfogadjuk a maga bonyolult egyszerűségével, a minket érő változásokat tudjuk kezelni. Igen ez egyben azt is jelenti, hogy nem mindig „jó” események érnek minket. Persze a mi jó kérdés, szintén nagyon relatív tud lenni, de mondjuk maradva egy fájdalom tünetnél, az azért kimondható, hogy az többnyire nem jó.
A fájdalom egy jel, mely felhívja a figyelmet valami olyanra, amit a szervezet veszélyesnek tart. Tesztekkel ki lehet deríteni mi is az, nem feltétlen a fájdalom helye az ok. A kezelésekben, mozgás gyakorlatokban már kifejezetten az erre irányuló sorokat végezzük, tanuljuk, rögzítjük, és egyben tanulunk belőle minden alkalommal egy újat is, miért is reagáltunk fájdalommal. Ezt az újabb tudást is beépítve haladunk tovább.
STORYTELLING ROVATBAN CSÍPŐ ÍZÜLETI BÁNTALMAK KEZELÉSÉNEK TÖRTÉNÉSEIT MUTATOM BE VALÓS TÖRTÉNETEK ALAPJÁN:
Született csípőficam esetén igen gyakori a csípő ízület kopása, attól függően milyen mértékű és típusú volt a luxatio, illetve mennyire eredményesen kezelték azt csecsemő, illetve gyermekkorban. Jelenleg a szakirodalom, és a statisztikák egybehangzóan mutatják, mondják, hogy a csípő kopások elképesztő magasak, ebben az esetben 85% feletti az arány. A leggyakoribb műízület, azaz totál endoprotézis beültetés is a csípő. A történet szereplője ebbe a csoportba esik, jelenleg késő negyvenes éveiben, azaz orvosi értelemben már a kopása a műtét előtti állapotban van.
Mindez mégsem okoz neki sem fájdalmat, sem hatalmas koordinációs problémát. Ez meg hogy lehet? Egyszerű: minden nap, igen még egyszer leírom: minden nap, végez tudatosan gyakorlatokat a születési rendellenessége miatt valóban fennálló csípőízületi elváltozásra. A gyakorlatokat és a manuális kezeléseket is önmaga végzi. Vezetett tréningre sportági fejlesztés céljával jár.
Sokan erre ezt mondják, jó hát nyilván neki muszáj, meg biztos jó sok ideje van, meg már megszokta aztán persze így könnyű. Ezeket a mondatokat milliószor kaptam már a fejemhez, amikor példákat hozok. Őrület, tehát neki könnyű egy születési rendelleneséggel, mert így van motivációja. Elképesztő gondolatmenet, leírva még inkább, bevallom.
Abban van igazság, hogy már megszokta a napi rutint, képes adaptálni különböző helyzetekhez – betegség, sok-sok munka, utazása, nyaralás, stb.- , és az is igaz, hogy ezt korántsem éli meg nehézségnek, tehát ha így vesszük igaz is a fenti kifogás a magukat mentegetők szájából. De hogy neki könnyű egy rendellenességgel az azért nagyon erős, ugye érezzük. Mi lenne ha, egyszerűen megfordítanánk ezt, ha csinálom, rutin lesz, ha rutin lesz, könnyű lesz, ha könnyű lesz, igény lesz, ha igény lesz, fejlődni akarok majd, ha fejlődni akarok, újabb lépést teszek, és alakul az újabb rutin, hát igen ilyen egyszerű – folyamatos lépések, tevékenységek sorozata az életünk.
Lovas sportoló csípője mondhatni a sportági sajátosságból is adódóan, de alapvetően anatómiai adottságából adódóan is szűkülésre hajlamos. Egyik oldalról a sportban ez stabilitást nyújt, másik oldalon a sportban pontatlansághoz vezet, tehát azért annyira nem is olyan jó az a bizonyos ló túl oldala még a sportban sem. A hétköznapi életben pedig kifejezetten fájdalmas tud lenni a rövidebb-hosszabb idejű állás, vagy egy túra, futás, akár csak egy oldalra lépés, vagy egyenlőtlen talajon járás, mélyebb székből felállás.
Tanult mintáinak programozása mellett, receptorok sokaságának felélesztése történik. Versenysportolóként heti 4 alkalom fejlesztési program nap van tarsolyában, melyben hosszabb és rövidebb terminusok is megtalálhatók a sportági edzések mellett. Ugyanúgy, mint az előző történet szereplője, neki is napi szintű rutin kialakítása volt a cél is, hiszen komoly célokat csak úgy lehet elérni, ha komolyan vesszük magunkat. Mindennapos tevékenységként kell a csípő mobilizációs és aktivációs gyakorlatokat elvégezni az ő mozgásláncainak megfelelően. Amikorra igénnyé válik, már a versenynaptárra is máshogy tekint, látja rögtön a tréning naptárát a korrekciós gyakorlatok és kezelések önmaga által végzett tárházával. Nem teher, ha valós a cél!
A harmadik történet szereplőjének nem is csípő, hanem térd problémája jelentkezett. A tesztekből hamar kiderült, hogy elsősorban metabolikus egyensúly felborulás történt, melytől a csípője rendkívül kötötté vált, a hasfallal együtt a deréktájék pedig instabillá. Nyitott és tanulási vággyal megáldott személyiséggel igen gyorsan megértette az okot, és azon hajlandó is volt dolgozni, mert valós célja volt. Rendbe tenni az életmódját, hosszútávon is jól érezni magát a bőrében, fájdalommentesen. Valahol ez lenne az alap, nem igaz? A program itt kombinált már, hiszen a metabolikus, azaz energia egyensúly megteremtése és a mozgáskorrekció egyidőben kell történjen. A siker nem maradhatott el, hiszen nem meglepő módon egy teljesen új napi rutint kellett kialakítania, a bevásárlástól kezdve az alvás és légzés ritmuson át, a mindennapi átmozgatáson. Nyilván épeszű változások mentén folyamatosan és nem hirtelen változtatással, de így rögzül a tanult minta, rutinná alakul, és igénnyé válik.
Mi a közös bennük? Hát az, hogy csinálták, az, hogy csinálják a gyakorlatokat, kezeléseket, önvizsgálatot, monitorozást minden egyes áldott nap! Szintén saját magam idézetét hagy tegyem ide
„Nem kell soká, csak egy élet plusz egy nap”
IGEN EGY ÉLETRE SZÓLÓ TUDÁST KAPSZ,
amit minden egyes áldott nap használsz, akkor egyszerűen csak működik, ha valami hiba csúszna a rendszerbe, bármi okon, képes vagy azt észlelni, mivel monitorozod magad, és képes vagy beavatkozni, vagy képes vagy felmérni, hogy ha szaktámogatásra van szükséged. Emlékezz a korábbi storytellingre, ugye érted, hogy más nem tudja helyetted csinálni! Nincs senki akit felelőssé tehetnél a saját magad által el nem végzettekért! Még egyszer ismétlem: minden nap kell tenned magadért!
Nincs varázslás, mindent ütő szuper módszer, csillogó nevű terápiák, egyszerűen TE VAGY – figyelj, érzékelj, tudj, cselekedj – és ezt folytasd életed végéig! Egészségedre!
Mindez megtanulható! BCAtraining sportrehabilitációs edukatív program – Hinging rider lovas mozgáskorrekciós program