Lovas edzés ló nélkül?
A lovas BCA program kifejezetten lovaglás során felmerülő sportági mozgások korrekciójára irányuló tréning. Ló nélküli fejlesztő program, de a ló és sport érdekében.
A mozgáskorrekció alapját az emberi anatómiából adódó, de a sportágra képzett mozgásigény képzi. Mint minden sport, a lovaglás különböző szakágaiban is ún. egyoldalú terhelést kap a szervezet. Ez okán a sportági teljesítmény idővel, ha az nincs korrigálva, fejlesztve másképp, elér egy platót, ahol stagnál, vagy épp romlani kezd a teljesítmény. Ez legtöbbször lehet túledzettség következménye, kísérő tünetei között sok olyan egyéb élettani változás is szerepelhet, mint a fáradékonyság, koncentrációs nehézségek, koordinációs deficit.
A túledzettség fogalma nem kizárólag a fizikainak tekintett rendszerben, azaz izmokban, ízületekben keresendő, hanem az azokat irányító idegrendszerben is. A koordinációs hibák, merev ízületek, stb. olyan rossz mozgásminták rögzüléséhez vezet, amik esetleg korábban nem is voltak, nem okoztak gondot, mégis megjelennek. Ezzel kezdetét veszi egy ördögi kör, mivel a lovas ezt ki akarja javítani, keresi a hibát, újra és újra gyakorolja a végtelenségig, ezzel tovább rögzítve a rossz mintát, erősítve a túledzettséget, immár lovában is. Végső esetben ez akár kiégéshez vezethet.
Bármely szakágat nézzük alapvetés, hogy nem csak saját testünkért vagyunk felelősek, hanem sporttársunk a ló egészségéért is. A lovas túledzettsége a lóra éppúgy hat, mint a lovas ízületi, izom egyensúlytalansága, és fordítva is a ló részéről. A lovas képes lehet ennek felismerésére és korrigálására. A ló biztosan felismeri, azonban nincs lehetősége a korrigálásra, legfeljebb menekülni próbál, vagy tud belőle.
Tehát a biztonságos, minőségi és lelkiismeretes lovaglás alapvetése is egyben a lovas saját testének ismerete, anatómiai alapvetések tartása, ha szükséges korrekciók gyakorlása.
A korrekciók többnyire pont ellentétes mozgásokat kell, hogy generáljanak a lovas testében, mint amit lovaglásnál használ, ezzel az egyensúlytalanságot, és az ízületi helyzetérzékelést helyre igazítani hivatottak. Ezt nem lehet, sőt nem is korrekt lóháton gyakorolni, mivel a lovat olyan helyzetbe hozza, mely összezavarná, érthetetlen jelzéseket közvetítve felé. Továbbá olyan gyakorlatokat érdemes végezni, melyek egyszerűen lóháton kivitelezhetetlenek, és értelmetlenek is lennének.
Rugalmas szövetekkel, kellő mértékű, fiziológiás ízületi mozgástartománnyal, kondicionált izmokkal és respirotarikus rendszerrel, egyensúlyban lévő izom, ín, szalag, kötőszövet és idegrendszerrel bármely szakágban könnyedebb, és egyenletes fejlődésre és / vagy teljesítményre lesz képes a lovas.
